"...te Uram Isten! tselekedjél velem kegyesen nevedre tekintve; mert szelíd kellemű a te jóságod. Szabadíts meg engem, mert szegény és nyomorúlt vagyok, és szívem megháboríttatott megsebesíttetett bennem. Mint a hanyatló árnyé elenyészem, kihányatattam mint a sáska. Térdeim elyengűlének a koplalás miatt, és húsom elsoványodék az olajnak fogyatkozácsa miatt. Tsúfokká lettem nékik, reám néznek, és rázzák fejöket. Segélj meg engem Istenem! Uram! szabadíts meg irgalmasságod szerént. Hadd tudják meg, hogy te kezed ez, és te tselekedted ezt Isten! Átkoznak ők, de te meg fogsz áldani engem; felkeltek ők, de meg fognak szégyenűlni; szolgád pedig örűlni fog. Ellenségeim gyalázatba fognak öltözködni, és szégyennel mintegy felső ruhával fedeztetnek bé. Én pedig ditsérem Istent szájammal, a amint tsak telik tőlem;a sokaság között ditsőitem őtet. Mert a szegények jobbja felől áll, hogy megmentse azoktól, kik életjére törnek."
Zsolt. 108 (109); 21 - 31.
(In: Szetnt Irás, vagy is az Ó szövetségnek Szent Könyvei, Magyarúl
Káldi György után : III. kötet. Pozsony, 1836; 332 - 333. oldal.)